2014. március 7., péntek

°13.rész - Elkelt a húgicám?°

Tudom nem valami hosszú rész, de most csak ennyi jött ki belőlem...nincs más hozzáfűzni valóm, jó olvasást... Rebeka


"Annyi mindent másképp tennék, ha megtehetném..." - Zayn Malik

ROXANNE

Reggel...na jó délben keltem fel, ugyanis egész éjjel Richivel beszéltem telefonon. Mikor sms-tünk, mikor pedig hívtuk egymást. Vicces volt, mert éjszaka Sky többször is átkopogott mikor hangosan felnevettem, így inkább befogtam a szám és eszetlenül vigyorogtam. Hihetetlenül jól telt az estém, még akkor is ha csak virtuálisan, esetleg a hangunkkal társalogtunk. Miután szemeim kinyíltak, az órára siklottak, mire szinte elájultam. Basszus! Perrievel és Malikkal egyre lett megbeszélve a találkozó egy közeli kávézóban. Az ágyból szinte kilőttek, rohantam öltözni, majd a fürdőbe szépíteni magam és azonnal indulhattam is. A mappáim azonnal belegyömöszöltem a táskámba, a magassarkúm felkaptam és már be is pattantam az autómba. Szélsebesen haladtam az utakon, persze vigyáztam, hogy egy zsaru se szúrjon ki. Egy előtt két perccel leparkoltam, majd ki is pattantam az autóból és befelé vettem az irányt. Mikor benyitottam az ajtó fölötti kis csengő megszólalt, ezzel jelezve, hogy valaki jött. Gyorsan szétnéztem és szemeimmel a gerle párt kerestem, akiket csak nehezen vettem észre, mert hátul, egy jól eldugott asztalnál ültek. Gyors léptekkel indultam meg, majd ültem le. Mosolyogva köszöntem nekik és már ki is nyitottam a mappám, amiben az eddigiekben megegyezett dolgok vannak. Eléggé lassan haladunk, de nem baj, mert a főnököm kifejezetten arra kért, hogy minden úgy teljesüljön, ahogy Perrie szeretné, így én ezt teljesítem is.
Ismételten belevágtunk a színek kiválasztásába, ami eléggé nehéz volt, mert a menyasszony nem tudta eldönteni melyik legyen, Zayn pedig kicsit sem segített egyikünknek sem. Elkezdtem mutogatni pár prospektust, hogy hogyan néznek ki ezek a színek egy esküvőn különféle variációkba. Örömmel segítettem a lánynak, mert nagyon megkedveltem, hisz egy aranyos, kedves és szimpatikus nő. Éppen mutattam egy újat, mikor a telefonom kétszer rezgett, ezzel jelezve, hogy sms-t kaptam. Bocsánatot kértem, majd megnéztem, amin jót mosolyogtam.
"Jó reggelt Hercegnőm! <3 Remélem jól aludtál az este ;) Lesz egy kis meglepim...Háromkor a kávézóban!" - Rich
Tudta jól, hogy ma találkozok ebben a kávézóban a párocskával, így gondolom, majd idejön. Egy elég nagy vigyor szökött az arcomra, majd mikor felnéztem telefonomból két érdeklődő szempár figyelt engem, mert egy halk kacaj kúszott ki az ajkaimon, mikor az estéről írt dolgot olvastam...még hogyha aludtam is volna...
- Ki a fiú? - kérdezte Perrie egy hatalmas mosollyal, mire értetlenül néztem rá.
- Milyen fiú? - tettettem a hüyét, hátha bejön, de sajnos Pezz egy elég okos lány, így nehéz kifogni rajta.
- Na mond már! - kezdett el nyaggatni, mire beadtam a derekam. Egy pillanatra a szemem sarkából megnéztem Zaynt, aki komor arccal nézett maga elé az asztalra.
- Hát jó. - mosolyogtam - Richinek hívják és eszméletlenül kedves, aranyos, udvarias, vicces, imádni való, helyes..nagyon... - nevettünk fel utolsó szavamon, majd mosolyogva figyeltem a lányt. - Igazából csak tegnap ismerkedtünk meg, de mivel egy egész délutánt vele töltöttem, majd este végig beszélgettünk telefonon, így nagyon sok mindent meg tudtam magáról és a jelleméről is. Őszintén megvallva nagyon megkedveltem őt és eléggé tetszik... - susogtam lesütött szemekkel, miközben pír szökött az arcomra.
- Kimegyek a mosdóba. - állt fel Malik, majd szinte elrohant.
- Hát, ahogy az sms-t nézem, te is eléggé tetszel neki! - vigyorgott rám, miközben a kezemben tartott telefont fürkészte, amin az üzenet volt.
- Gondolod? - kérdeztem félve, miközben az alsó ajkamba haraptam.
- Persze! Hisz gyönyörű vagy és hozzá pedig egy fantasztikus személyiséged is van! Ne viccelj már! Ha nem tetszenél neki, akkor nem akarna találkozni veled és nem nyomott volna egy szívecskét bele, és nem hívna Hercegnőnek. Most komolyan azt hiszed, hogy nem jössz be neki? - nézett rám elképedve Perrie, mire felnevettem, majd megöleltem.

ZAYN

Hogy mi?! Ez most komoly?! Most ugye csak viccel velem?! Ki a faszom az a Richi és mit akar az én Roximtól?! Ez nem lehet! Nem lehet másé! Nm csókolhat mást, azokkal a telt ajkaival, amik szinte hívogatnak, hogy gyere és csókolj meg, nem érinthet meg Őt más, csak is én! Bár mondjuk mit is akarok? Hisz Perriet választottam, igazából nem is tudom miért...Mert gyönyörű, meg minden, de már nem érzem azt amit régen. Elmúlt az a varázs. De mégis mit tegyek? Vőlegény vagyok, Roxinak pedig ezek szerint új udvarlója van. Bár mondjuk mit vártam? Hisz eszméletlenül csodás az a lány és bárki lecsaphatott volna rá, de ez már meg is történt.
Nem tudtam tovább hallgatni a csajok közötti pletykálást, ezért inkább felálltam és kijöttem a mosdóba egy kicsit lehűteni magam. Megnyitottam a csapot és a hideg vizet az arcomba csapkodtam, ezzel is nyugtatva magam. Mély levegőket vettem, miközben azon járt folyton az agyam, hogy ki lehet ez a bájgúnár. Miután elvégeztem a dolgom, visszamentem a csajokhoz. Ahogy végignéztem rajtuk, egy gondolat futott végig az agyamon. Az egyik szépség szeret engem és a vőlegénye vagyok, de én már nem szeretem, míg a másik szépséget szeretem, de már tudom, hogy soha nem kaphatom vissza. Szuper. Reménytelen egy helyzet. Egy hatalmas sóhajjal leültem melléjük és tovább hallgattam agyzsibbasztó csevegésüket.
Már vagy fél órája (esetleg több) beszélgettek, mikor Roxi megnyomta a telefonját, hogy megnézze mennyi az idő, ami hármat mutatott. Három? Így elment az idő? De jó...
Hirtelen egy alak jelent meg az asztalunknál, mire mind rákaptuk a tekintetünk, majd Rox felállt és megölelte. A csávó szorosan húzta magához, úgy, hogy a kezei a lány csípőjén pihentek, majd egyik szemem tikkelni kezdett mikor egy gyors csókot váltottak.
- Na de most nekem mennem kell, ígérem legközelebb tovább haladunk az ügyben. - kacsintott Roxan Perriere, aki mosolyogva bólogatott, majd két puszival váltak el. - Szia. - nézett rám mosolyogva, mire tekintetem ellágyult és kinyögtem egy "hello"-t. Szomorúan néztem utánuk, miközben kéz a kézben hagyják el a kávézót és nevetve kerülnek ki a látókörömből.
***
- Hello. - köszöntem a többieknek, akik Louisból, Elből, Harryből, és Skylerből(?) álltak. Legtöbben köszöntek, majd a hűtőhöz mentem, hogy kivegyek egy fél literes kólát. Felbontottam, majd a számhoz emeltem és inni kezdtem belőle.
- Váááá! - sikított fel Eleanor, mire szinte félrenyeltem, majd érdeklődve fordultunk felé. - Skyler! - szólt a lányra, mire ijedt tekintettel pillantott a telefonját nyomkodó Elre. - Miért nem mondtad, hogy Roxnak van barátja? - visította önfeledten, mire csak megforgattam a szemeim. Már megint ez a téma...
- Hát... - vigyorodott el az idősebbik Graham. - Igazából ő MÉG nem a barátja, de közel áll hozzá. Tegnap este már csókolóztak is...igazából tegnap találkoztak... - tűnődött el hangosan, mire érdeklődve figyeltem, de ahogy néztem nem csak én, hanem mindenki. - Richinek hívják...és kábé ennyit tudok, mert Rox nem volt hajlandó többet mesélni... - nevetett fel - Ja és, hogy egész este beszélgettek, ugyanis alig bírtam aludni a folytonos röhögéstől. - forgatta meg szemeit mosolyogva.
- Ezek szerint elkelt a húgicám? - vihogott fel Louis, majd átkarolta barátnőjét és a telefonját figyelte.
Imádlak, ugye tudod?<3 @Rich_King
- Hát nem édesek? - mosolygott El barátjára, mire megforgattam a szemeim. A kólámmal együtt elindultam a nappaliba, majd levágódtam a kanapéra és egyből rámentem twitterre, mert ha jól láttam El azt nyitotta meg. Hát inkább hagyjuk amit láttam... Azonnal rámentem erre a gyerekre, majd elkezdtem nézegetni. Nem csodálom, hogy bejön Roxnak...nem vagyok buzi, de róla még én is megmondom, hogy jóképű.
- Hát, szívás... - nézte meg a telómat Harry, miközben elhelyezkedett mellettem. Pont az a kép volt megnyitva, így muszáj volt elviselnem idegesítő arcát. Komolyan kezd Stylesból elegem lenni. Nem hogy inkább befogná a pofáját, úgy mint a többiek.
- Kössz.. - morogtam elégedetlenül, majd beleittam a kólámba, ezzel szinte üressé téve az üveget. - Lehetne, hogy leszállj rólam és a saját dolgoddal törődj?! - szóltam oda neki bunkón, majd felálltam és felfelé vettem az irányt. A szobámba beérve bedőltem az ágyba és elővettem a laptopom. Nehezen felültem, majd benyomtam a gépem és vártam, hogy bekapcsolódjon. Miután végre betöltött minden elkezdtem a közösségi oldalakat nézegetni, de szemem hirtelen megakadt egy kiíráson.
"Megismerkedünk valakivel. Nem tudjuk miért, de mágnesként vonzódunk hozzá. A szemébe nézünk és elbizonytalanodunk. Találkoztunk már valahol? Zavartan kutatunk emlékeink között, de sehogy sem tudjuk hova tenni az ismeretlen ismerőst, mégis érezzük, valami összeköt minket." - A. O. Esther szerint erről szól a szerelem. Szerintem nem. Ugyanis a szerelem nem némi közhely, amit csak úgy meg lehet állapítani. A szerelem arról szól, hogy tudod, érzed, ő kell neked, de fogalmad sincs miért. Tény és való, hogy annyiban igaza van, hogy mágnesként vonzódunk egymáshoz, de abban már kevésbé, hogy ismeretlen ismerős lenne...hisz pont attól jó egy szerelem, ha váratlan. Váratlanul lép az életünkbe az a személy, váratlanul vált ki belőlünk olyan érzéseket, amiket nem akarunk és emiatt váratlanul cselekszünk olyat, amiken még mi magunk is meglepődünk. Szerintem ez a szerelem.@RoxAneGraham 
Ahan...na jó inkább kikapcsolom a gépem mielőtt még jobban összetörök... Mert őszintén, komolyan darabokra tört bennem valami... Nem tudom mi, lehet a szívem, lehet a lelkem, de lehet, hogy mindkettő...ki tudja.
Elrontottam mindent...eddig csak élveztem az életet és lubickoltam a sztárságban, miközben lányok hatalmas tábora rajong értem. És mire feleszméltem már minden zavaros volt. Zavaros, mert megjelent az életemben Roxanne Graham...

4 megjegyzés:

  1. Remelem Rox majd Richivel fog tartos kapcsolatot kialakitani. Zaynt nem sajnálom maganak fozte egye is meg. Következőt kérek. Nagyon jo lett

    VálaszTörlés
  2. Szia! Ez valami fantasztikus lett! El sem hiszem! Siess a kövivel! Puszi Zsuzsi

    VálaszTörlés